Ahogy újra kisütött a nap rögtön láttam, hogy eljött az idő üvegeket festeni.
Fény + színes üvegek, remek színes árnyékok, ellenállhatatlanok.
Csak ilyen egyszerűen
Íme:
Én így raktam el a barackot idén: festővásznon.
Kifőzni, befőzni... a barackot befőzni...vétek. Szerintem.
Ezért nem is raktam üvegbe.
De az üveg mégiscsak izgalmas... és inkább modellnek használom, így:
Nem tudom, nálatok hogy van... de nálunk megfordul néha olyan csokoládé, ami mellé őrséget kellene állítani. Talán így tovább tart...
Nem a mikulásfigurák, és nem is a szerencsétlen bonbonok világa ez.
Persze gondolkodhatnék egy veszett nagy lakatban is... ugye?
20 x 20 cm, olajfestmény (No. 86.)
vászon, 4,5 cm vastag rámára feszítve, keretezést nem igényel
Vannak kutyusok, 'akik' igen jól kijönnek egymással. Én mindig csodálkozással veszem tudomásul, mert az enyém nem egy különösebben barátkozós. Hogy beengedjen valakit a házába...? Az fel sem merül. Épp ezért izgalmas, amikor két kutyus néz ki ugyanabból a házból... békésen:
Ha valaki Magyarországgal ismerkedik, akkor az első 3 dologban, amivel találkozik, biztosan benne van a paprika.
És amikor a héten megláttam a piacon ezeket a csuda piros, és friss erőművészeket, hát azonnal külföldi lett belőlem. Mintha most találkoztam volna életemben először paprikákkal... Azonnal ecsetet is ragadtam, hogy megfessem a saját verziómat:
20 x 20 cm, olajfestmény (No. 81.)
vászon, 4,5 cm vastag rámára feszítve, keretezést nem igényel